Az új blogon második bejegyzésnek jöjjön valami kellemesebb! Egy pici részlet a Napmátkából, az új vámpírregényemből. 😊 – Tisztellek téged, Tlaloc. Habár mindent elkövetsz, hogy ne így legyen. Néha úgy érzem, szándékosan felelsz meg a rólad terjengő pletykáknak, mert nem akarod, hogy bárki lássa az igazi énedet. Puhán elmosolyodott. – Szóval, mégis romantikus lélek vagy? – Művész létemre talán annak kell lennem, nem? Ellágyulva zárta a tenyerét a nyakamra. – Amíg itt vagy velem, az leszek neked, amit csak akarsz. Eljátszom a szerelmet, ha erre vágysz. Elbódítalak, el foglak kápráztatni és annyiszor elégítelek ki, ahányszor csak kívánod. A rabod leszek és te az enyém. Nem fogsz tudni lélegezni nélkülem, folyton rám vágysz és minden szabad percet velem akarsz majd tölteni. Még álmodban is veled leszek és tőlem élvezel el. A tested folyton az enyémre vágyakozik és csak tőlem kapod meg az enyhülést. Egyszeriben zavarba jöttem és csodálkozva néztem rá. – Miért tennél ilyent? – Mert ez...